Zenekarunk hálás köszönettel vette át a Molnár Antal Zeneiskola adományát, a névadójuk emlékére készült érem egy példányát.

Molnár Antal életútja:

1890-ben a Zeneakadémián, Herzfeldnél végezte tanulmányait. 1912–19 között a Székesfővárosi Felsőbb Zeneiskola tanára volt. 1910–13 között a Waldbeuer-Kerpely vonósnégyes, majd 1915-től 1917-ig a Hubay-Dohnányi-Kerpely zongoranégyes brácsása. 1919-től a Zeneművészeti Főiskola zeneelmélet tanára volt. A magyar zenekultúra egyik legnagyobb műveltségű úttörője. A gyakorlati- és elmélet zenében egyaránt fontos építő munkát végzett. Munkája a zeneirodalomnak majd minden területére kiterjed. Főként a zenetörténet etikai és szociológiai részét, valamint a módszertant helyezte új megvilágításba. Írt külföldi szaklapokba, komponált népdalfeldolgozásokat férfikarra. 1930-ban a Weltmusik- und Sangesbund bécsi kongresszusán az új magyar zenéről tartott előadást. Az 1930-ban Győző Andor kiadásában megjelent, Szabolcsi Bence és Tóth Aladár által szerkesztett Zenei lexikon munkatársa volt, több neves kortársával egyetemben. 1957-ben Kossuth-díjjal ismerték el munkásságát. (forrás: Wikipédia)